"Amióta megláttalak nem tudok megnyugodni a Te két szép szemedet nem tudom feledni. Úgy vágyom utánad, elepeszt a bánat. Ha egyszer elhagynál, meghalnék utánad."
"Te és Én… két ember távol egymástól, mégis oly közel. Nem számolom a lépteket, vajon mennyi lehet? Te és Én… látjuk ugyanazokat a felhőket, a kék eget; tudom s érzem h ebben a pillanatban erre gondolsz. Te és Én élünk valahol e félteken s nézzük a messziséget… Nézd most az eget,mily kék s szép. Magányos éjjen lásd a sok csillagot… Én most veled vagyok akkor is, ha nem látsz,s nem érhet el a két karod…"
" Nem tudom elmondani amit érzek, néha hiányzol, de még nem szeretlek,de azért remélem mellettem maradsz, mert szívem felé jó úton haladsz."
" Sose haragudj meg arra,ki durva szóval megsebez. Tudom jól,hogy fáj a sértés, valldd be, a fontos mégsem ez. Hidd el nekem, senki sem rossz,hidd el jók az emberek. Valakiért mindenki harcol,valakit mindenkit szeret."
"Nehéz nevetni mikor sírni kéne. Csillagokat hazudni a beborult égre. Hangos szóval verni fel a házat mikor szívünk mélyén ott lapul a bánat."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.